A hunokat a világ valamiféle barbár, agresszív, martalóc embereknek képzeli, akik a Római Birodalmat fenyegették. A legújabb kutatások szerint azonban a fenti állítást ideje felülírni.

Hyun Jin Kim, a Sidney Egyetem történésze a Huns Rome and the birth of Europe, című könyvében (kiadó: Cambridge University, 2013.) részletesen beszámol arról, hogy Európa bölcsője a hun birodalom volt. A Nyugat Római Birodalom bukása után a hunok fektették le a feudális Európa alapjait. A könyv szerzője szerint a hunok nomád népek voltak, akik Közép-Ázsiából, a Volga keleti térségéből vándoroltak szkíta területre. Később nyugat felé vették útjukat, a fehér hunokról (heftalitákról) már az ókori történész, Tacitus is írt. (Mint ismeretes, az ókori hunok még India északnyugati részét is uralmuk alá hajtották – szerk.)

A könyv szerzője részletesen leírja a hunok dicső történelmi múltját, bemutatja, hogy a hatalmas, büszke és erős birodalom leszármazottai Európában, koncentráltan pedig a Kárpát-medencében élnek. Leírja Atilla királyt és népét, valamint azt a hihetetlenül ütőképes sereget, amely szembeszállt a Római Birodalommal, csatákat nyert a Balkánon és Közép-Európában, többek közt a gallok ellen is. Kr.u. 300-400 körül a hunok masszívan megvetették lábukat Európában, rajtuk kívül gyakorlatilag egyetlen birodalom, a római létezett.

A hunokról a legtöbb információ az ókori római történészektől szerezhető be, ugyanakkor az sem mindegy, hogy az írások a Hun Birodalom virágzása, vagy összeomlása során íródott. Ammianus Marcellinus például különleges, egzotikus embereknek tartotta a hunokat. Jordanes 551 körül készült írásai szerint viszont a hunok valami mocsárban dagonyázó, primitív törzsek voltak, akik nem is emberi nyelven beszéltek.

Hyun Jin Kim, a hunokra jellemző koponya deformációról számol be. A koponya nyújtása kisgyermekkorban kezdődött és felnőtt korban különös, exotikus formát ért el. A koponya haránt irányú nyújtása a hunok mellett a maja és inka kultúra része volt.

A szerző, művében kitér arra is, hogy a nyugati felszínes tudomány szajkózása helyett vissza kell nyúlni a kínai, a perzsa és a közép-ázsiai hiteles történelmi forrásokhoz. Kim ezeket felkutatva, határozottan szembeszáll azzal a nyugati állítással, hogy a hunok írástudatlanok voltak, ezért nem maradtak fenn történelmükről, kultúrájukról írásos emlékek. A hunok sajátságos nyelvet beszéltek és különleges írásképpel rögzítették mondanivalójukat.

A XVIII. századi francia tanító, Joseph Guignes szerint a hunok történelmi gyökereinek kutatásához Kína észak-nyugati tartományaiban és Mongóliában kell keresgélni. Kim nem ért egyet azokkal a nyugati állításokkal sem, melyek szerint a hun kultúrát a frank és germán kultúra befolyásolta volna. Szerinte a folyamat éppen fordítva feltételezhető.

A hunok sokféle nép keveréke. A mongol és török (türk) keverék mellett jellemző a perzsa (iráni) eredet. Az állítás hitelességét DNS vizsgálatok bizonyítják.

453-ban, Atilla halála után, a Hun Birodalom sok kis darabjára hullt. Mai történészek azonban igen csekély mértékben tesznek említést azokról a tényekről, amelyek a hunoknak, mint Európa megalapítóinak köszönhető.

magyarno.com